Rendhagyó Ludovika Kávézó
„Őrzők lettünk és vigyáznunk kell a strázsán!”
Dr. Szánthó Gézával beszélgettünk
2012 márciusában nyitotta meg kapuit a Ludovika Kávézó, azzal a céllal, hogy havonta egy alkalommal katonanemzedékek találkozóhelyeként szolgáljon. A kialakult járványhelyzet azonban megszakította a több éves hagyományt, és egymás megóvása érdekében a Kávézó kapui ideiglenesen ugyan, de bezáródtak. Több mint egy éve már annak, hogy a legifjabb generáció találkozhatott idős bajtársainkkal és beszámolhattunk volna a velük eltöltött időről. Ezért most úgy döntöttünk, hogy rendhagyó módon indítjuk újra a Ludovika Kávézót. Cikksorozat keretében elevenítjük fel a Kávézó egy-egy tagjának élettörténetén keresztül a múltunkat, jelenünket és előre tekintünk a jövő felé.
A Kávézó lehetőséget teremtett arra, hogy a legifjabb Ludovikások találkozhassanak az egykor Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát végzett tisztekkel, illetve olyan kivételes életúttal rendelkező emberekkel, akik odaadóan és becsülettel szolgálták hazánkat.
Ilyen kiemelkedő életutat ismerhetünk meg cikksorozatunk első részében, melynek apropóján Dr. Szánthó Gézával beszélgettünk.
Dr. Szánthó Géza, 1935. augusztus 14-én született Szentesen, okleveles vegyészmérnök, környezetvédelmi szakmérnök és közgazdaságtudományi doktor. A magyar kőolaj és gázipar egyik megalapozója, a Magyar Olajiparért Arany Fokozatának birtokosa.
Fiatal vegyészmérnökből az ország földgáz ellátásáért felelős első számú szakemberévé vált…
Szánthó Géza közel 20 évig dolgozott az Alföld területén, üzemalapítóként, laborvezetőként, tervező és beruházóként is tevékenykedett, így több aspektusból is látta és támogatta az olaj iparág alakulását, fejlesztését. Így emlékszik vissza erre az időre: „nagyon büszke vagyok arra, hogy fiatal budapesti lakosként „pesti srácként” vállaltam, hogy egy időre magam mögött hagyom, a pesti életet, a nagyváros zajait, épületkomplexumait, melyet délibábos tanyák, fűcsomók és a természet hangjai váltották fel. Az ott töltött 20 év alázatos munkával telt, melynek eredménye, hogy megteremtettem a legkorszerűbb Gasoline üzemet Hajdúszoboszló térségében, amely az ország földgáz ellátását biztosította”.
Nemzetközi környezetben a magyar kőolaj ipar első számú képviselője…
Számos ország területén képviselte a magyar kőolaj ipart. Dolgozott Amerikában, Algériában, Lengyelországban, Romániában, Olaszországban, Franciaországban, Görögországban, Indiában, Hollandiában és a Közel-Keleten. 1980-1984 között Irakban teljesített tartós külszolgálatot, ahol az Országos Kőolaj -és Gázipari Tröszt (a mai MOL elődje) képviseletét látta el. Kiküldetése idején 150-200 fő magyar szakemberrel dolgozott együtt hazája képviseletében. A munkafeladatokat nehezítette többek között a trópusi hőség, és az időközben kitört Irak-iráni háború. Munkahelyük stratégiai fontosságú volt, így hadi célponttá vált az iráni hadvezetés számára. Géza bácsi legnagyobb támasza ebben a bizonytalansággal teli időszakban felesége és kislánya volt, akiknek támogató szeretete segítette át a legnehezebb időszakokon.
Hogyan is kötődik egy olajipari szakember a Ludovika Akadémiához és Ludovika Kávézóhoz?
Szánthó Géza felmenői, rokonai nemesi katonadinasztiák sarjai, közülük is kiemelkedik Szilvay Károly az 1848-49-es szabadságharc hőse, Szilvay Géza, aki a Don-kanyarnál harcolt hazájáért. Géza bácsi büszkén mesél nagybátyjáról, Bonczos Miklós századosról, aki a Magyar Honvéd Ludovika Akadémia elvégzése után az olasz Isonzói, Piave-i fronton szolgált. Háborús teljesítményéért vitézzé avatták, később kormánybiztos, igazságügyi miniszter majd belügyminiszter lett.
Géza bácsi is a Ludovika Kávézó azon tagja, aki összeköti a múltat a jelennel, aki saját élettörténetével gazdagítja nemzedékének életeseményeit, aki mindig bátran mesél egy újabb történetet családtagjairól. Mindig úgy gondolta, hogy a Ludovika Zászlóalj által kezdeményezett Kávézó lehetőséget biztosított arra, hogy hónapról hónapra össze tudjon ülni egy olyan társaság, akiknek sokat jelentett és jelent a múlt, az értékek őrzése és továbbadása. Beszélgetésünk során úgy fogalmazott, hogy hálás a lehetőségért, hogy a Kávézó által találkozhatott és gondolatokat cserélhetett olyan Ludovikás tisztekkel, akik példaként szolgálhatnak a legifjabbak előtt.
Üzenet a jövő generációjának
Ludovikás tiszt leszármazottjaként Géza bácsi szavaival, útravaló üzenetével búcsúzunk Olvasóinktól.
„Útravaló gondolatul szeretnék üzenni az ifjú nemzedéknek! Fiatalkoromban, amikor drága apósom a nehézségekről, a háborúkról, az erkölcsről mesélt, rettentő fajsúlyos gondolatai voltak és megmondom őszintén én akkor is tiszteltem és szerettem őt, de kissé untam ezeket, mert enni-inni és udvarolni szerettem volna. Ahogy telt az idő, számomra is bámulatos, hogy kb.50 éves korom után mélystrukturálisan megértettem a drága öregurat és most, amikor 86 éves vagyok, szinte csak az ő gondolatai foglalkoztatnak és éltetnek. Kutatok utána, telefonálok, utána olvasok. Felfedeztem a fajsúlyos dolgok örömét. Szóval ezt adnám útravalónak, a fiataloknak, hogy ne ijedjenek meg, teljesen normális, hogy fiatalkorban a túl fajsúlyos dolgok nem annyira érdeklik őket, az életkor beérleli az „Aranyat”.”
A Géza bácsival készült teljes interjú hanganyaga és leirata megtalálható a Ludovika Kávézóban, ahol annak jelenlegi és leendő közössége számára megőrzi a történeteket és példa értékű életútja mintául szolgál majd az új nemzedék számára is.
